Chapter 1.

Na hello megint. itt az első rész ami szerény véleményem szerint ritka szar lett. Most csak egy kis rövid szónoklatom xddd

Követ valaki, nem látom elvakít a sötétség. Futok ahogy bírom de nem tudom legyőzni. Érzem ahogy egyre közelebb és közelebb kerül, és érzem ahogy a könnyek lefolynak az arcomon. Kiabáltam hogy segítsenek de csak egy hangos szél és a támadom hangját halom. egy dolgon jár az eszem kikel bírnom! Nem adhatom fel! megfordultam és kezemet legyintésre kaptam de már nem állt ott senki, majd hirtelen egy hideg kezet éreztem az arcomon. Hangosan felkiáltottam.

- Cristal! Nyugi itt vagyok nyugodj meg!- csenget fel Mr.Uman mély még is puha hangja. Ránéztem aggódó arcán láttam, a keze az arcomat fogta. Csak egy álom volt, csak egy álom hála istenek..

- Nem kell úgy tenned mintha fontos lennék. Te csak a nevelő apám vagy, én meg a fogadott lányod.- vágtam a fejéhez a dolgokat amik nem is igazak tudom hogy nem csak úgy gondol rám mint egy teherre. ő volt az egyetlen aki befogadott mikor a legnagyobb szükségem volt rá.

- Megint azt álmodtad ?- Ránéztem és csak egy apró bólintással jeleztem hogy igen. Aggódás terült szét megint az arcán. Anyám megint kezdi.. Gyorsan kiszálltam a kocsiból, de még utánam kiáltott.- Ha innen is kicsapnak akkor..- 

-Nem nem hagyom hogy újra elismételd! Én is tudom!- kiabáltam rá és sietősen az iskola bejárata felé vettem az irányt. Vártak rám. 4 testőr, ez egy kicsit kevés. Hát akkor az utolsó iskola a 7-ből.

- Hm szóval itt a legendás, Cristal Uman. Gondoltam hogy hamarosan ide is eljössz de hogy 12 év alatt kivégezd a 6 legerősebb person akadémiát, felháborító. De ha itt megölsz valakit, vagy megszöksz egy apró suhintás és..- hallottam egy vén banya sipító hangját. Megfordultam a kezemet lendítettem mielőtt kimondhatta volna de az őrök kapcsoltak, sajnos  pont a füle mellet ment el a villám.

- Hopp, tudja nem bírom megfékezni magamat. Még egy pofázás és a következő jó helyre irányul!- 72 halott. Ennyivel csökkent a számunk miattam..

Sietős léptekkel haladtunk a termem felé. Hangos ajtó csapással nyílt ki az, majd egy kezet éreztem a hátamon aki belökőt. Nem hittem a szememnek a tanár nem volt más mint ő aki a képességemet használja a hadseregnek. Egy hatalmas vigyor terült szét az arcán majd intett felém. Lassú félénk lépésekkel lépkedtem felé. Miért van ő itt ? Miért? éreztem ahogy a keze a karomra tapad és maga mellé húz.

- Gyerekek bemutatnám az új osztály társatok. Cristal Umant. Át helyezték ide a csodálatos képességei miatt. Nos először is ki vállalja hogy a társa lesz ?- a teremben néma csend honolt. Úgy látszik tudják ki vagyok, de lehet hogy csak még új vagyok nekik nagyon. De mikor megkérdezte 5x re is, majd egy kéz emelkedett a magasba. Egy fekete haj, vörös szemek, helyes arc. Biztos hogy a suli sztárja. - Rendben Alex akkor ő lesz a társad de vigyázz.- hirtelen a csengő hangja szólalt meg ős ő kirobogott a teremből míg a többiek körül vettek. Neked milyen personod van ? melyik csoportban vagy ? szokásos kérdések. Meglendítettem a kezem és villámokat lőttem.

- Nem hiszem hogy közöm lenne hozzátok! Még egy kérdés és megölök mindenkit az osztályban.-hirtelen egy forró lángokat éreztem körülöttem.

- Újonc, mi csak kedvesek akarunk lenni de hogy még fenyegetsz is minket. szánalmas! Nem kérünk belőled akkor de itt ne játszd nekünk az eszed.- ránéztem, át léptem a lángokon. bele néztem a szemébe, hirtelen össze húzódott, ordított. a többiek köré menekültek én csak még jobban koncentráltam rá majd hirtelen egy sikításra lettem figyelmes. Ránéztem ki volt, egy aranyos kislány könnyekkel. Ő már rá jött kivagyok. a számat szólásra nyitottam volna de elkábultam, de még kitudtam venni az arcát. Ő volt az akiről beszéltem, aki a hadsereg kutyájává tett Narumi tanár úr...